HTML

Dies Irae

"Gyerünk, te béna - kiáltott fel iszonyú hangon -, előre, te lajhár, te zugárus, te meszes pofájú! Nehogy fenékbe találjalak rúgni! Mit keresel te itt, a tornyok között? A toronyban a helyed, be kellene zárni, csak elállod az utat a nálad jobb előtt!" - És minden szóval egyre jobban és jobban megközelítette: mikor pedig már csak pár lépésnyire volt tőle, megtörtént az iszonyat, mely minden szájat elnémított, és kimeresztett minden szemet - a tréfamester ördögi kiáltást hallatva általugrotta a másikat, aki az útjában állt. Az pedig, vetélytársának győzelmét látván, elvesztette a fejét, és lába alól a kötelet; elhajította rúdját, és gyorsabban, mint amaz, heves kar- és lábcsapkodással alázuhant a mélybe. Zarathustra 1:290-300

2010.02.04. 22:20 mimesis

keserűségről

Mindig az édességből vegyél előbb. Mert bár keserűség is van a világon, megvár. S az édes ízt adddigra megunva, a keserűséget is szeretni fogod.

De mindez fordítva is igaz. Csak a keserűség után esik igazán jól az édesség.

 

Tehát végső soron mindegy. Annyira fgyelj csak, hogy az ízzel sose legyen azonos az íz élvezője.

Szólj hozzá!

Címkék: bölcsesség


A bejegyzés trackback címe:

https://diesirae.blog.hu/api/trackback/id/tr761730562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása