Az élet pillanatba fagyott szépségek sorozata. Hogy ezt belássuk, elég csak arra gondolnunk, nagy tiszteletnek örvend az, ha valakinek sikerül egy ilyen pillanatot fotón vagy festményen megörökítenie. A problémánk abból fakad, hogy bár a pillanatban elidőzve a szépséget mindig felismerjük, amint ezeket a képeket sorozatban látjuk, agyunk nem képes az élményt befogadni.
Vajon ha agyunk teljes kapacitását használnák, akkor látnánk a szépséget folyamatában is?
Szerintem a szépség a harmónia tökéletes egyensúlya, melyben megfelelő arányban keverednek az ellentétpárok. Ez talán a „szép temetés” kifejezés használatában csíphető leginkább fülön.
A tökéletes egyensúly állapota azonban nem létezik, mert az egész energetikai rendszer két erő folytonos kergetőzésétől mozog. Ezért mindig máshol és másformában kell felismernünk. Pillanatról pillanatra törekednünk kell, hogy akár egyetlen szilánkban is képesek legyünk felfedezni a szépséget! Elménket türelemmel tanítva egyre több és több szépséget leszünk képesek tudatosan befogadni. Végül ezekből az apró magokból olyan erős fa fejlődhet, aminek gyökerei és ágai a legnagyobb viharban is megtartják a törzset.
2012.10.18.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.