HTML

Dies Irae

"Gyerünk, te béna - kiáltott fel iszonyú hangon -, előre, te lajhár, te zugárus, te meszes pofájú! Nehogy fenékbe találjalak rúgni! Mit keresel te itt, a tornyok között? A toronyban a helyed, be kellene zárni, csak elállod az utat a nálad jobb előtt!" - És minden szóval egyre jobban és jobban megközelítette: mikor pedig már csak pár lépésnyire volt tőle, megtörtént az iszonyat, mely minden szájat elnémított, és kimeresztett minden szemet - a tréfamester ördögi kiáltást hallatva általugrotta a másikat, aki az útjában állt. Az pedig, vetélytársának győzelmét látván, elvesztette a fejét, és lába alól a kötelet; elhajította rúdját, és gyorsabban, mint amaz, heves kar- és lábcsapkodással alázuhant a mélybe. Zarathustra 1:290-300

2014.01.22. 13:52 sablik

Ma egy kicsit

hagy legyek ma lusta
haszontalan, léha
gyermeteg
tudván, hogy dolgom
rengeteg

Ne aggódj miattam!
Csak egy kicsit
mindent leszarok!
Unott vágyak,
kopott angyalok,

bántó szavakkal
fojtó örökség,
vigyázzállás,
stresszfaktor,
feszültség,

képzelt félelmek,
ciklus-tennivalók,
rémálmok, butaság,
süllyedő hajók...

Ebből most egy kicsit elég.
Elengedek mindent,
nincsen fék.
S beleimről máris leomlik
a múlt sara.
Nem bánom, lazítok.
Működjön a hara.
Egyensúly közelg,
de még sok a rom.
Ezeréves gyárkéményben
a korom.
Sötét, bizarr, esély alig.
Rejtélyes, ódon terhek
faltól falig.
kérlek,
hagy legyek ma lusta
haszontalan, léha
gyermeteg
tudván, hogy dolgom
rengeteg

Szólj hozzá!

Címkék: béke


süti beállítások módosítása