A halál angyala látogatott meg aznap éjjel.
- Csak az szeretheti az életet, aki ismeri a halált – mondta.
Reggel a disznó visított, ahogy hárman, az orrába vágó fémhuroknál fogva, elővonták.
A szemébe néztem.
- Viseld méltósággal a halált – gondoltam neki.
Az állat megnyugodott az elkerülhetetlenbe. Csak idegi automatizmusai rángatták kivérzés közben.
A pörzsölő lángjai közt felállt, s így szólt hozzám:
- Ez az én testem, mely értetek öletik. Ki méltatlanul eszik belőle, ítéletet vesz magához.
