gyűlölöm a fajtámat
az embert
az esendőségén kívül más szerethetőt alig találni, ha a tömeget vizsgáljuk
például az mennyire inkorrekt, hogy zsidó tulajdonban lévő sportruházat gyártók azzal tartják versenyben magukat egymással, hogy elmaradt országokban éhező gyerekeket dolgoztatnak?
vagy maradjunk egy itthon annyira közkedvelt témánál, a cigányoknál. egyenként semmi bajom velük, még azt is megértem, hogy kihasználják a lehetőségeket, a saját vérüket is porba tapossák egy menőbb sportruházatért... aha...
mégis a nagy masszát viszgálva semmivel sem jobbak vagy rosszabbak a világ többi emberénél
és a büszke magyar... én is az vagyok. mégis mire? MIRE?
Rubik Ernőn kívül talán senki nem alkotott maradandót.
S önmagunk igazolására más csoportok porba tiprását használjuk. Legyen az magyar vagy más nemzettségből való.
Hiszen talán ezen gyűlölt csoportok egyik legerősebb tulajdonsága az összetartás.
Falkák, nem csordák.
Mi, magyarok, csorda vagyunk. Kórón élő nemzet, s ha egy vadász, egy zsákmányejtő kerül közénk, széjjel futunk ahelyett, hogy összetartanánk.
a világ romlott. mégis sokan azt hiszik, pásztor fog érkezni a birkákhoz.
pedig farkas az, mi a világra várakozik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.