Eme nap a harag napja, a világot lángba dobja...

A felsőbbrendű faj mítosza nem új keletű, újra és újra felbukkan az emberemlékezetben, mintha nem akarná, hogy elfeledjük.
A felsőbbrendű faj meghatározását nem a genetikában kell keresni, így minden karlengető és szellemi fasiszta téved. Sőt. Egyenesen biztos vagyok benne, hogy a felsőbbrendű megnyilvánulások messze nem olyanok, mint azt a második világháborúban a németektől láthattuk. Az alsóbbrendűek kirekesztése, lemészárlása nem méltó egy magasabb gondolati és érzelmi síkon mozgó fajhoz. 
Habár valóban nagyon emberi tulajdonság a gyengébbek kizsákmányolása, bundájuk, húsuk, birtokuk miatti leölése, a probléma csak ez és csak ennyi: a jelenleg domináns emberi természet eddig a határig képes elmozdulni. Önmagán túllépni képtelen. Lásd a tudósvilág a szkifi írók nélkül nem sok újat alkotott volna, mégis a társadalmi megbecsültség a szabályok között gondolkodóknak és nem az azt fantáziával szétfeszítőknek jut.

Jellemző világunkra, hogy a felsőbbrendűséget az anyagban, a genetikában keressük. És ennek a téves mivoltára nem elegendő figyelmeztetés számunkra az sem, hogy rettenetesen kirekesztő elmélet. 
Persze, nem tévedés az állítani, hogy a felsőbbrendű faj genetikailag megkülönböztető jegyeket fog örökölni felmenőitől. De a megoldást, a valódi felsőbbrendűséget a gondolati síkról kell származtatni.

Az már mindannyiunk előtt ismeretes, hogy hajlamokat, genetikai lehetőségeket örökölhetünk szüleinktől. Így, akinek a családjában rákos megbetegedés volt, nagyobb eséllyel kell megküzdenie ezzel a betegséggel. 
De az is világos mára, hogy az egyén képes olyan cselekedeteket végrehajtani, amivel örökítőanyagát károsítja. (Ilyen például a dohányzás.)

Mivel elég nagy ostobaság a természetről azt feltételezni, hogy a széthullás felé tart -hiszen e gondolatmenet alapján az evolúció, a alacsonyabbtól a magasabb rendű felé szerveződés, a fejlődés értelmetlenné válik - ezért állítható, hogy az örökítőanyagunkat nem csak károsítani, de építeni is lehetséges. 

Képesek vagyunk gondolatokkal - mert minden tettet egy gondolat vált ki - DNS-ünk minőségének javítására. 

Amint ezt beláttuk, egyértelművé válik, hogy a felsőbbrendűség genetikai jellemzői a rasszoktól, népcsoportoktól függetlenül jelenhetnek meg az egyénben. Tehát a felsőbbrendű faj kutatása során nem elsősorban genetikai, hanem szellemi gyökereket kell keresnünk.

Bármennyire szeretnénk a jelenlegi világunkban a civilizációnkban a fajunk legtöbb egyedénél az ösztön még felülbírálja az értelmet. 
Ezért lehetséges, hogy a jelenleg egyik legkedveltebb gondolati sémakör, az egyén dicsérete, az egocentrizmus, az individualizmus gyönyörűnek ható eszméi a fajfenntartó alapegységünk - a család - szétzúzását is magával hozta.

Az egyén ennek az eszmének a segítségével nem a közösségben alkotott helyét igyekszik megtalálni, hogy méltóképpen töltse be szerepét, hanem az önismeret hiánya miatt, mesterségesen felpiszkált vágyait kielégíteni igyekszik.

A probléma nem az aktuális világkép megváltoztatásának szükségszerűsége, hiszen ezt újra és újra túl kell lépnünk. A probléma, hogy az új rendszer nem mutat irányt.
A fennálló szabályok lebontásán, és ennek a bontásnak a védelmén kívül nem dolgoznak másért az eszme hirdetői.
Ezzel pedig az embereiséget társadalmi kannibalizmusba taszítják. Önös, külső-én felé irányított tettekkel az emberi létezés egyetlen értelmes vivmánya, a közösség számolódik fel. 

A végtelen lehetőségeket, a korlátok nélküli szabadságot hirdetők nem veszik figyelembe, hogy a jelenlegi, általános fejlődési szinten álló egyéneknek utat kell mutatni. Felelőtlenség minden útjelzőt lebontva szabadjára engedni az egyént.
A jelenlegi civilizáltsági fokon az egyénnél utolsó gondolat olyan döntést hozni, amely a közösség érdekeit szolgálja. 

Az egyénben az ösztön még felülbírálja az értelmet.
Az utóbbi évtizedek hathatós társadalmi összefogásával sikerült elérni, hogy a civilizációnk nagy részét alkotó embertömeg csak szaporodó gép, amely tudatlanul, mint egy rákos sejt, önmaga reprodukálását, fenntartását tartja elsődlegesnek. 

A felsőbbrendű faj korunkban élő példányainak a feladata, hogy példát mutasson, hogy oktasson, hogy életében minél többet tegyen azért, hogy az emberi faj, a homo sapiens sapiens, emberfeletti emberek szervezett közösségévé váljon.