HTML

Dies Irae

"Gyerünk, te béna - kiáltott fel iszonyú hangon -, előre, te lajhár, te zugárus, te meszes pofájú! Nehogy fenékbe találjalak rúgni! Mit keresel te itt, a tornyok között? A toronyban a helyed, be kellene zárni, csak elállod az utat a nálad jobb előtt!" - És minden szóval egyre jobban és jobban megközelítette: mikor pedig már csak pár lépésnyire volt tőle, megtörtént az iszonyat, mely minden szájat elnémított, és kimeresztett minden szemet - a tréfamester ördögi kiáltást hallatva általugrotta a másikat, aki az útjában állt. Az pedig, vetélytársának győzelmét látván, elvesztette a fejét, és lába alól a kötelet; elhajította rúdját, és gyorsabban, mint amaz, heves kar- és lábcsapkodással alázuhant a mélybe. Zarathustra 1:290-300

2010.11.05. 23:54 mimesis

vers

Új élet átka

 

Szavakat hányok,

elátkozok mindent!

Őt magát is,

a bosszúálló istent.

 

Mélyre nyúlok

lelkem feketébe

álmot írok

a világ szemére

 

haragból szövöm

a gyűlölet álmát

sötét mozgóképen

élheted a drámát

 

 

hosszú ujjaimmal

szíved mélyét fogom

finom mozdulattal

sebesre karmolom

 

gennyes váladékod

mit rejtni akartál

elönti a véred,

magad maradtál

 

arcodról a mosolyt

-önelégült ábra-

végleg letörli

az új élet átka

 

mert új életet hívok

holtélő testedre

eltörölve mindent

mit istened festett le

 

új életet hívok

a romlott nyomára

emlék nélkül szűnjön

az emberek világa

 

pusztuljon a hamis,

szenvedjen a gaz!

s haljon vele minden,

miről azt hisszük, igaz!

 

pusztuljon a harag,

önzés, a félelem,

s vele együtt minden

más emberi érzelem

 

pusztuljon minden

képzelet, varázslat, hit

pusztuljon minden

mi minket eddig vitt!

 

vesszen a homályba

misztika, rejtelem

szűnjön meg végre

a helyes és helytelen

 

bűnöző rossz szándék

ítélkező nép

ebből az egészből

már éppen elég

 

béna és nyomorgó

a bűzös emberi lét

a milliárdnyi élet

nem ér egy fillért

 

mélyről feltörő

szavakat hányok

beteg szívből szület

az új élet átok

 

gyűlöllek téged

vak, néma és birka

fogadd szeretettel

hátad meghajlítva

 

okádékom bárány

szűzérme és hal

a vallásos áhítat

súlyosan felkavar

 

anyám s apám

a tisztelet tiétek

-arcomon gúny-

mindezt viseltétek

 

ember, te mohó,

balfácán, féreg,

szaporodásodnak

ezzel vetek véget:

 

keserű könnyeddel

szoptasd gyermeked.

üresen, némán néz,

s hamar elfeled

 

szomorú élettel

takaródzó asszony

neked néhány sort

külön kell mondanom:

 

húsodból levet

két kézzel préselek

minden csepp kínodat

mosollyal élvezek

 

fogam beléd vájom

nyílt sebedet nyalom

rémült arcod képe

nekem a nyugalom

 

szenvedést idézni

boldog gyötrelem

főleg akkor igaz,

ha kínmesterrel teszem

 

gonosz álmot szövök

keserű szívemből

erőt kapok hozzá

az emberiből

 

rabló, csaló, tolvaj

miattad zeng hangom

tépett, kopasz madár

a béke galambom

 

hamis ábrázattal

barát formát öltesz

közös ivóvízbe

nyúlós mérget öntesz

 

jeges markomba

szorítom most szíved

semmit nem értesz,

hisz ezt sem érzed

 

kívánom görcsösen

a butaság halálát

orkánként üvöltöm

az új élet átkát!

 

torkomból felszakadt

fájdalmas harag

emberi élet

megutáltalak

 

térdet hajtok hát

s szívemet kitárom:

e kívánság karmája

legyen a halálom

 

új életet hívok

e romnak helyére

Legyen eltörölve

a teremtés emléke!

Szólj hozzá!

Címkék: isten pusztítás gonosz gyűlölet


A bejegyzés trackback címe:

https://diesirae.blog.hu/api/trackback/id/tr972426956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása