Jelenések 3:15-16: Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.
A jó és rossz különbsége csak bibliai bűnbeesés után jelenik meg az emberi világlátásban. Tehát a megnyilvánulások ilyen fajta értékelése az ősállapotban, őstudatunkban, az úgy nevezett paradicsomi állapotban nincs jelen. A világot mozgató kettős energiaforma párjai között nem értékben, hanem minőségben van különbség. Ezek az energiaminőségek nem osztályozhatóak, ahogyan a színek közül sem emelhetünk ki értékesebbet vagy fontosabbat.
Ennek fényében a különböző gondolkodásmódokat, világlátásokat, életvezetéseket sem tehetjük egymás mögé, értékelve azokat.
Így a „pillanatnak élés” és az „örökkévalóság számára alkotás” egyenrangú viselkedésformák. Ezek közös gyökerét felfedezhetjük Gandhi mondásában: „Élj úgy mintha ma lenne az utolsó napod.”
Ebben a mondatban egyszerre van jelen a bölcs belátás, a szeretetteljes megbocsátás, megnyugvás és a féktelen, mit sem törődő önpusztítás, felpörgés lehetősége is.
Az életvezetés e két változata között helyezkedik el a mértékletesség.
A mértékletességet nem szabad összekeverni az aranyközépút fogalmával.
Az aranyközépút ideája a buddhizmushoz kötődik, így más gondolatszférában alakult ki, mint az, amiben mi élünk. A keresztény és buddhista vallások egyik közös pontjaként azonban felmerül az, hogy mindkettő valamiféle szenvedésnek tekinti a földi létezést.
A mértékletesség bűne azonban csak akkor létezik, ha az életben részt vevő szereplők kívánunk lenni.
A részvétel csak döntések által valósulhat meg. Belefeledkezve az azonosulási játékba, mely során a vágyainkat, a mohóságunkat, a szeretetünket engedjük teljes mértékben megnyilvánulni. Minden tettünkben utat engedünk a szívünkben lakozó érzelmeknek. A részvétel tehát az, amikor az életforrásából teljes szívünkkel merítünk, bármiben is látjuk meg azt.
Mértékletesség bűnét akkor követjük el, ha egyedi földi megjelenésünket, amit az ember egyetlen életének szoktak tekinteni, nem éljük meg teljes odaadással. Ha korlátokat elfogadva, sosem akarjuk aktuális formánk határait szétfeszíteni. Ha kudarcainkra hivatkozva, akár egyetlen lehetőséget is elpazarolunk.
A mértékletesség a gyáva álarca. Az olyan ember takarózik a mértékkel, aki fél kezében tartani, de fél az ismeretlenre is bízni sorsát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.